Chapter 4.

 Chapter 4.:

Sziasztok! Végre meg is hoztuk a 4. részt, nagyon sajnáljuk hogy későn hoztuk, de nem volt sok időnk arra hogy géphez üljünk és megírjuk. A következő rész előreláthatóan megint csúszni fog! Na de.... Jó olvasást!
xoxo

~Nem a boldogság tanít meg arra, hogy ismerjük a férfiakat, hanem a csalódások ..~

Perrie szemszöge:

Felkeltem, és szemeimet a melltettem lévő helyre szegeztem. Csalódtam... Zayn még mindig nem ért haza. Nem tudtam, hogy bennem, most a düh vagy az aggodalom irányított, de kitört belőlem a zokogás.
-Mi van, ha mással van?-Tettem fel magamnak a kérdést, mivel mindig a legrosszabbra szoktam számítani ilyen helyzetben.-Jobb, ha nem rágom többet ezen a dolgom magam.-Beszéltem újra magamnak, majd besétáltam a fürdőszobába. A tükörbe néztem, ahol könnyes orcám láttam meg először. Újra sírni kezdtem, és letérdeltem a mosdó előtt. Talán a bánatom miatt...

Zayn szemszöge:

Az ablakon beszűrődő fényre keltem. Megfordultam, hogy Perrie-t üdvözöljem, de ekkor rádöbbentem, hogy nem otthon vagyok. Most zúdult rám az ami eddig még nem. Óriási bűntudat... Gyorsan kikeltem az ágyból és öltözni kezdtem, hamarosan már a lépcső felé igyekeztem, de Jose hangját hallottam meg.
-Hát te? Hova sietsz?-Kérdezte. Haja kócos volt, szemei karikásak még az álmosságtól.
-Haza.-Válaszoltam flegmán.
-Miért?
-Nem kell tudnod mindent!-Vágtam hozzá, majd gyorsan leszaladtam. Gyorsan felkapkodtam magamra a kabátot és a bakancsom.
-Zayn?! Válaszolj! Minek mész el?-Mondta immár magasabb hangon.
-Nincs jogom elmondni!-Kiabáltam. Ellöktem magamtól, így a földön landolt. Arcán megláttam az első könnycseppeket, de egy cseppet sem érdekelt, hogy mit érez, most. Engem csak is az én Perrie-m érdekelt... Gyorsan a kocsiba ültem, és vezetni kezdtem. Az utcákon végig menve fejemben csak az járt, hogy mit mondok Pezz-nek, de ezen nem sokáig tudtam gondolkozni, mert hamar hazaértem. Kiszálltam a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt. Megálltam előtte, és egy nagy levegő után léptem csak be. Perrie lejött és egy mosoly jelent meg arcán.
-Zayn?!-Kiáltotta.-Azt hittem már, hogy bajod esett.-Mosolygott.
Közelebb jött, hogy megcsókoljon, de ekkor egy váratlan vendég lépet be az ajtón. Jose...
Becsapta az ajtót és kiabálni kezdett.
-Zayn de barom vagy...ott alszol nálam, utána meg más nővel vagy! Baszki Zayn, hogy van képed ezt tenni?! Még hány nő van az életedben?-Kiabálta. Perrie arca teljesen elsápadt.-Még mennyi?-Kérdezte vissza. Perrie sírni kezdett, majd beszélni.
-Istenem Zayn! Én bíztam benned. És ez a hála?-Kérdezte hangját felemelve.-Miért kellett ezt tenned? Szeretlek... Nem tudtad? De most már késő.-Mondta.
-Hogy érted, hogy késő?-Kérdeztem szomorúan.
-Hogy csak szerettelek!-Válaszolt kérdésemre, majd felszaladt az emeletre.

Jose szemszöge:

Nagyon jó, hogy ezt kimondhattam.
-Tönkre tetted az életem te ribanc!-Kiabálta durván, kezét felém emelve. Megijedtem, hogy megüt, de végül még sem tette.
-Szerinted az jobb volt, hogy ott alszol, aztán meg csak úgy elmész?-Kérdeztem immár könnyes szemmel.
-Pezz nekem sokkal fontosabb, mint te! Te nem érsz nekem semmit!-Kiabálta. Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Zokogva futottam ki a házból a Fő útra, ahol leültem az út közepére arra várva, hogy jöjjön egy kocsi és...

Hiába vártam erre a "csodálatos" pillanatra nem jött el. Helyette kiszállt egy ember a kocsiból és fölráncigált. Kedves nő volt. Haja sötétbarna, és kedvesen mosolygott. Mintha már láttam volna valahol, és tudom is hol, az étteremben.
-Te meg mit keresel itt az út közepén?-Kérdezte a lány.
-Azt várom, hogy meghaljak.-Válaszoltam szemrebbenés nélkül.
-Mi történt veled, hogy öngyilkos akarsz lenni?
-Egy férfi, aki csak arra használt, hogy legyen valaki aki az estéket vele tölti az ágyban.-Céloztam Zayn-re miközben a beültem a kocsiba. Erre már nem válaszolt, hanem a volán mögé ült, és vezetni kezdett. Én mutattam az útvonalat, talán jobb is lesz otthon.

Zayn szemszöge:

Fogalmam sincs mit tegyek. Megbántottam két lány, de csak az egyik érdekel. Felkapkodtam magamra a ruhákat és Austin háza felé igyekeztem. Negyed óra volt az út oda felé autóval. Becsengettem, és egy boldog arc nyitotta ki.
-Csá haver!-Kiáltotta.
-Helló!-Köszöntem vissza, már kevésbé boldogan.
-Hát te? Mi van veled?
-Tudod...-Léptem be az ajtón és leültem a kanapéra.-Csaj dolog.
-Értem.
-De ez sokkal nagyobb baj, mint amire te most gondolsz.
-Ezek szerint szerelmi tanácsadó kell.-Mosolygott.
-Ez egyáltalán nem vicces!-Kiáltottam rá, majd mesélni kezdtem.-Az este elmentem Jose-zal bulizni, de ennek az lett a vége, hogy nála aludtam. Reggel, mikor felkeltem totál ki voltam akadva, hogy ezt tettem, ezért bunkó voltam Jose-zal, és ő bosszúból át jött, majd mind ezt elmondta úgy, hogy Perrie is mellettem volt, és ezért lehet, hogy elvesztem.-Fejeztem be mondókámat nagyon lehangoltan.
-Akkor mondjuk szervez neki randit.-Javasolta.
-Ez nem olyan egyszerű. Ahhoz el is kéne jönnie.
-El fog! Bízz bennem.-Mondta, majd az emeletre ment. Nem tudtam pontosan, hogy mit jelent,a mit mond, de ráhagytam a dolgot, és haza mentem. a kocsi út gyors volt. Beléptem a ház ajtaján és tettem azt, amit Austin javasolt.
-Perrie! Kicsim!-kiabáltam az emeletre.
-Nem adtam rá engedélyt, hogy így hívj!
-Nah! Ne csináld már.
-Kössz, de nem kérek belőled!-Mondta. Felmentem és a szobába nyitottam.
-Perrie! Ma este nyolckor?-Kérdeztem felderült arccal. Biztos voltam benne, hogy majd ott minden megoldódik.
-Minek menjek el?
-Csak gondold meg.-Mondtam, és kimentem. Mindent elkezdtem rendezni, és reménykedtem, hogy eljön.

*Este nyolc*

Ott vártam rá, ahol később megbeszéltük, mégpedig a parkban egy padon ülve. Hamarosan megláttam Őt. Láttam, hogy nem várta ezt az estét, mivel ruhája szimpla hétköznapi volt, viszont még így is gyönyörű volt.

-Itt vagyok! Tessék!-Mondta durván.
-Azt hittem, hogy már el sem jössz.-Közeledtem felé mosolyogva.
-Egy pici kedvem sincs, de tudjuk le gyorsan, és vége ennek a szörnyű estének.
-Kérlek hagyd ezt abba! Jó lesz meglásd.-Nyugtatgattam, miközben átkaroltam.
-Hagy békén!-Kiabálta.-Semmi kedvem ehhez az estéhez, és rosszabb, hogy veled kell eltöltenem! Unom már ezt az egész játszadozást! És most jövök csak rá, hogy téged is unlak Zayn! Tessék! Légy boldog vele!!!-Dobta le a gyűrűt a földre, majd elszaladt. Ez az ékszer a földre érve ketté tört. Az egyik fele még gurult egy darabig, majd az is megállt. Letérdeltem a fűbe, és felvettem mind a két darabját.
-Ez nem lehet. Elvesztettem.-Gurult le az orcámon kettő kövér könnycsepp. Mindkét darabot erősen a kezembe szorítottam és összekuporodva kezdtem el zokogni.

Szülinap!

Sziasztok, ma ilyen kis Zayn szülinapos ünneplést hoztam nektek. Remélem jól telik a hétvégétek és jó lesz a félévi bizitek!:) Köszönöm Jessie nevében is a sok feliratkozót, bár az én agyam egy kicsit elbarangolt ettől a blogtól, de megígérem, hogy a végéig itt fogok maradni ennél a blognál, viszont csalódott vagyok az előző rész kapcsán mert alig érkezett komi és pipálás!:( Na de most nem ez a lényeg hanem....

Happy 21th Zayn Malik!<3

És Zerrie a napokban volt Disneylandbe, és az egyik képüket megszerkesztettem.

Új rész (nem biztos) de ha igen akkor ma délután érkezik!:)

By:Sandy

Chapter 3.

 Chapter 3.:

Sziasztok, meg is hoztuk az új részt mindenkinek Boldog új évet kívánunk, és sikerekben gazdag új évet!:) Reméljük (mint mindig) ez a rész is tetszeni fog, igyekszünk egyre hamarabbra hozni a csavarokat. Ez a rész kicsit hosszabbra sikerült mint a többi amit szerintem észre is vesztek. És reméljük hogy most többen fogtok pipálni és komikat írni meg ha akarjátok el indítunk egy szavazást is!:) Üdvözöl titeket: Jessie and Sandy xoxo                                    

Ui.: Amint látjátok nem működik a zenelejátszó (legalábbis nálunk) ezért ha zenével akartok olvasni akkor állítsatok be valami szomorút!;)

Jó olvasást!

~Szeretni annyit jelent, mint élni valakiért,

 s ez teszi szebbé az életet..~

Zayn szemszöge:

Nagy teher esett le a vállamról, azt hittem már, hogy nemet fog mondani. Ott csókolóztunk a hóban csak mi ketten. Valami más volt ebben a pár percben. Nem egy szimpla csók volt hanem valami más.-Mi is lenne nélkülem?Minden egyes porcikáját szeretem Perrie-nek.-Gondoltam magamban.

-Zayn?!
-Igen?-Hagytuk abba hirtelen.
-Megváltoztatta az életem valaki...egy férfi aki sokkal jobb bármelyik más embernél. Talán követ..el hibákat, de rögtön jóváteszi. Nála jobbat nem is kívánhatnék.-Mondta mosolyogva.
-És ki az?-Nevettem fel.
-Te...te vagy az.-Mondta és egy szenvedélyes csókot adott. -Ja és írtó cuki.-Mosolygott.
Kezünket összekulcsoltuk és elindultunk haza felé, útközben csókokat loptunk egymástól.

Lábnyomunk meglátszódott a nagy hóban, amibe Perrie néha-néha visszalépett és rám nézve mosolyodott el.
-Gyönyörű vagy, ha mosolyogsz.-Jelentettem ki.
-Miért, máskor nem?-Adta ki azt a bizonyos "Megvagyok sértődve" tekintetett.
-Jajj! Ne butáskodj! Ki lenne szebb nálad?- Fogtam meg a kezét.
-Igazad van!-Nevetett fel.
-Jajj az én "szerény" barátnőm.-Indultunk el.
-Már kifejezheted máshogy is!
-Mit?-Vettem kérdő pillantást rá.
-Hát a barátnőm szót, te kis butus.-Mosolygott, amire én vissza mosolyogtam.

Perrie szemszöge:

Jól elbeszélgettünk út közben. Én szinte minden ötödik lépés után ránéztem a csodaszép gyűrűre.
-Tetszik?-Nézett rám Zayn, amikor már harmadgyára figyeltem meg a csodás ékszert.
-Ühüm..Nagyon is.-Sírtam el magam.
-Na! Nem kell sírni.-Ölelt át.
Hamarosan haza értünk, addigra meg is nyugodtam. Beléptünk a házba és levetkőztünk, majd a hálószobába mentünk. A fürdőszoba felé vettem az irányt egy fehérneművel és pizsamával együtt.
-Héj! Azok minek?-Állított meg hirtelen Zayn.
-Felöltözni.Néztem rá értetlenül.
-Á! Á!-Kapta ki a kezemből.
-Add vissza!-Nyúltam utána, de ő elkapta a kezét.
-Jól van! Akkor nem is kell! -Vettem be a durcát, majd a fürdőszobába mentem. Pillanatokon belül letusoltam és egy macis törölközőt tekertem magam köré. Elkezdtem lépkedni az ajtó felé. Kezemet a kilincsre tettem, de valaki más nyitotta ki az ajtót.
-Zayn hát..t...-Kezdtem el, de nem tudtam befejezni, mert magához rántott és elkezdett csókolgatni.
A törölköző lassan lecsúszott  rólam, végül földet ért. Nem tartott sokáig mindez, mert már mindketten fáradtak voltunk.
-Öltözz fel kicsim! Mindjárt jövök.-Adott egy csókot, majd bement letusolni,. Úgy tettem, ahogy kérte. Felöltöztem egy lila pizsamába és bebújtam az ágyba. Pár percel ezután ő iscsatlakozott hozzám az ágyba.
-Szeretlek Perrie-m! Jóéjszakát!
-Én is nagyon Zayn-im! Neked is!
Váltottunk gyors csókot, majd pilláink lecsukódtak.

*Reggel*
Zayn szemszöge:

Reggel korábban keltem, ezért halkan elhagytam a szobát. Lesétáltam a konyhába, és gyorsan összedobtam magamnak valami reggeleit.
-Perrie?!-Néztem hirtelen hátra.-Nagyon korán van még. Menj vissza.-Mondtam aggódottan.
-Nem-nem. Már így is ideje felkelnem.-Ült le álmosan a székre.-Amúgy föl kéne hívni a rokonainkat.-Javasolta.
-Ühüm.-Bólogattam miközben csináltam a kávét. Leültem a reggelimmel és a kávémmal együtt, utána meg Pezz-nek nyújtottam át  a Cappuccino-ját.
-Köszi.-Szürcsölt bele.
Mikor végeztünk fölöltöztünk és telefonálni kezdtünk a rokonoknak. Elkezdtük összepakolni ami gyorsan sikerült. Kiléptünk a házból és elsétáltunk a kocsiig. Bepakoltuk a cuccaink, majd beültünk és elindultunk haza. Pár perces kocsikázás után megpillantottam a házunkat. Beparkoltam a ház mellett álló garázsba és kiszálltunk. Én a csomagokat vittem Pezz meg pár apróságot. Mikor beléptünk az ajtón leraktuk a csomagokat és Perrie rögtön a konyha felé vette az irányt. Míg ő főzött én kipakoltam minden egyéb cuccot.

*Vendégek érkezése*

Meghallottuk a csengőt amire én gyorsan kifutottam.
-Sziasztok!-Öleltem át mindenkit.
-Perrie! Édesem!-Kiabáltam fel neki, amire gyorsan reagált.
-Jajj! Sziasztok!-Ölelt át ő is minden vendéget.-Gyertek beljebb!
Mindenki bejött és levetkőztek.
-Üljetek le!-Mutattam a megterített asztalra.
Perrie kihozta az ebédet és, hamarosan már mindenki falatozni kezdett.
-És mikor jegyezted el?-Kérdezte anya.
-Tegnap este.-Vigyorogtam.
-Hát fiam büszkébb már nem is lehetnék rád!-Nézett rám aztán Perrie-re boldogan.
-Köszönjük!-Haraptam bele kedvenc eledelembe a csirkébe.
Mikor megettük mindenki még egyszer gratulált, majd elbúcsúztunk. A mai nap fárasztó volt ezért egy kis kikapcsolódásra gondoltam.
-Perrie?!
-Igen kicsim?-Nézett vissza rám mosogatás közben.
-Elmehetnénk bulizni, hisz úgy is rég voltunk már.
-Ne haragudj, de nekem nincs kedvem.-Jelentette ki.
-De veled jobb.-Símítottam végig hátát.
Zayn... Nincs kedvem. Szeretlek, de most nem.-Lökte el kezem.
-Oké, akkor megyek egyedül.-Mondtam és fölbaktattam az emeltre, hogy átöltözhessek. Nem nagyon volt kedvem egyedül menni, ezért inkább fölhívtam Jose-t.:
-Hali!-Szólt bele a telefonba.
-Szia! Csak annyit mondanék, hogy van-e kedved bulizni?!
-Persze, hogy van!
Oké! Akkor nyolcra érted megyek.-Mondtam majd letettem.
Ez idő alatt megcsináltam a hajam, ami elég idő igényes volt, így mikor végeztem csak egy kis időt kellett várnom, ami szintén hamar eltelt. Lementem és egy gyors csókkal köszöntem el Perrie-től. Beültem a kocsiba és Jose házához indultam el. Pár perc alatt oda is értem. Az ajtóhoz álltam és becsengettem. hamarosan az ajtó nyitódni kezdett és egy lány ölelt át belülről.
Zayn!-Kiáltotta boldogan.
Jose! Mehetünk?
-Hogyne.-Válaszolta, majd az autóhoz ment és beült. Egy közeli party-ra mentünk, ami még itt volt Londonban. Két házat láttunk meg egymás mellett, egy fehéret és egy sárgát. Mi tudtok, hogy a sárgába kell bemennünk ezért így is tettünk.

Hangos zene csapta meg a fülünket hirtelen. Én persze rögtön a piás pulthoz vettem az irányt.
-Kérsz valamit?-Jutott eszembe Jose.
-Igen... Légyszi hozz egy pohár Whisky-t .
-Oké.-Mondtam, majd már tényleg elindultam oda.
-2 pohár Whisky-t.-Nyújtottam át a pénzt. A pultos oda adta a két teli poharat én meg elindultam a "partnerem" felé.
-Köszi.-Adott egy puszit az arcomra, amitől teljesen kirázott a hideg.
-Táncolunk?-Kérdeztem miután lehúztuk az italunk.
-Ühüm.-Bólogatott.
Megfogtam a kezét és a táncparkettre húztam. Jól elvoltunk, sokat nevettünk. A zene egyszer csak lassulni kezdett, így közelebb húztam magamhoz, ami meglepte. Fejünk össze ért és egymás tekintetét bámultuk. Valami miatt már nem bírtuk tovább s lassan viszont szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Furcsa, de nem éreztem semmiféle bűntudatot sőt élveztem. Ajkai puhák voltak és "finomak".

-Ne haragudj!-Mentegetőzött.-Hisz te Perrie-vel jársz.
-Dehogy baj.-Adtam egy puszit az arcára amitől elmosolyodott. Behúztam őt a táncparkett közepére és ott folytattuk a táncunk.
-Szerintem már mehetnénk.-Jelentette ki.
-Nem baj, ha nálad alszok.-Kérdeztem reménykedve.
-Hogy nálam?-Döbbent le.-Nem.
-Köszönöm.Adtam neki egy újabb csókot magam sem tudom, hogy miért. Kimentünk és a kocsiba ültünk. Gyorsan Jose-hoz vezettem, ott kiszálltunk a járműből és beléptünk a házba. Levettük a kabátunkat és a cipőnket, majd gyorsan felmentünk lezuhanyozni. Jose egy sexi pizsamába bújt én meg egy boxerban feküdtem le mellé.
-Tényleg nem baj?-Kérdeztem aggódva.
-Dehogy.-Simogatta a combom, majd keze felvándorolt teljesen a lábam közötti részhez. Elvettem onnan puha kényeztető testrészét és megfogtam.
-Ne haragudj!-Mentegetőzött.
-Semmi baj.-Néztem rá.-Akkor jó éjt!.-Adtam már alapból egy csókot.
-Jó éjt!-Mondtam, majd szemeink lecsukódtak.

Chapter 2.

Chapter 2.:

Sziasztok, meg is hoztuk az új részt! Reméljük tetszeni fog! Nagyon, nagyon köszönjük a 10 feliratkozót és a komikat!  És még azt hogy első helyezettet értünk el egy versenyen, ezt megtekinthetitek az "Awards" nevű oldalon. Remélem mindenkinek szép ünnepe volt, a mi ajándékunk pedig az új rész! Üdv: Sandy and Jessie!xx

Jó olvasást!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

'Sokszor egy ölelés többet mond minden szónál..~

                                                                                           

Zayn szemszöge:

-Igen..én vagyok!-Jelentettem ki, közben Perrie már a nyakamon volt.
-Van egy meglepetésem!-Mondtam neki majd bekötöttem a szemét egy kendővel és kezénél fogva kivezettem a házunkból.
-Hova megyünk?
-A meglepetést szerintem nem szokás elárulni.-Vettem viccesre a dolgot.
Pár perces vezetés után egy nagy házba vezettem Perrie-t, ami egy sötét árnyalatú ház . Ablakán ünnepi hangulatú világítás van. A nappaliban pedig egy gyönyörű karácsonyfa állt. Az egész ház karácsonyosra volt díszítve. Nagyon szép volt, igazából ezt terveztem neki..Egy romantikus vacsorát.
-Zayn, mikor vehetem le?
-Most már igen!-Mondtam neki, Perrie mondatom hallatán már oldozta is ki a kendőt és mikor levette magáról egy nagy mosoly ült az arcára, utána pedig rohant hogy körülnézzen.
-Na hogy tetszik?
-Zayn..ez gyönyörű!-Csókolt meg mosolyogva.
-El laknál ilyenben mi?
-Hát ha te is itt laknál akkor igen.-Mondta miközben egy nagy ölelést adtam neki.
Egyszer csak megszólalt a csengő.
-Biztos a pincérünk.-Mondtam és már mentem is kinyitni..igazam volt.
-Öhm..Perrie ő itt Bob Smith!-Mutattam be Perrienek a pincérünket.
-Üdvözlöm Bob!-Nyújtotta kezét Perrie, majd kezet fogtak.
-Nos jöjjenek, bevezetem magukat az ebédlőbe és ott majd vacsorázhatnak azt amit kérnek!-Mi ezek után követtük Bob-ot aki egy óriási díszes szobába vezetett minket, ahol egy dióbarna lábú kétszemélyes üvegasztal volt. Annak a közepén pedig egy gyertya égett mellette pedig egy rózsa volt kitűzve. Mi rögtön helyet is foglaltunk egymással szemben. 
-Mit kérnek?
-Nekem mindegy, szerintem hozzon pezsgőt meg valami finom vacsorát!-Mondta Perrie, bár én még kértem volna valamit de inkább nem szóltam bele.
Bob pár perc múlva feltálalta a kész ételeket, majd kiment.
Én már gyorsan meg is ettem a csirkét mert azt szeretem a legjobban, Perrie pedig a gyrosszal kezdte.
Lassan meg is ette, és a következő ételünk egy cukinak mondható édesség volt.

Perrie olyan édesen majszolta ezért gondoltam hogy adok neki egy puszit az orrára, amit egy széles mosollyal viszonzott. Mikor láttam hogy már meg is ette akkor felálltam és kezemet nyújtva kérdeztem.:

-Miss Edwards szabad egy táncra?

-Igen Mr. Malik!-Állt föl és kezét a kezembe kulcsolta.

-Mikor szeretnél Mrs.Malik lenni?-Kérdeztem miközben keringőztünk.

-Hm..nemtudom...de remélem minél hamarabb.

Perrie-vel még így beszélgetve körülbelül egy órát elkeringőztünk, de tovább már nem bírtuk, helyette hullafáradtan leültünk, én pedig felbontottam a pezsgőt és öntöttem a kettő pohárba belőle, amit úgy ittunk meg hogy kezünket keresztbe tettünk.

Perrie szemszöge:

Zayn-nel nagyon jól éreztem eddig magam ma este, végre boldog voltam. Egyszerűen el is felejtettem azt ami még pár nappal ezelőtt volt, hisz az csak egyszeri alkalom volt az utóbbi három évben.Bevallom rosszul értékeltem Zayn-t ő egy nagyszerű fiú, és csak néha rossz kedvű ezért veszekszik velem, amit én már rögtön sírással kezelek. A pezsgő ivás után Zayn felajánlotta hogy menjünk fel a hálószobába és aludjunk itt mert a bérlése két napig tart, így még itt is aludhatunk, én természetesen bele is egyeztem ebbe. Mikor léptem volna rá a lépcsőre Zayn elkapta a csípőm és megragadott majd futva felvitt, én féltem de szerencsére éppen megúsztam. Fent máris a hálószoba felé vettem az irányt, ami egy szóval gyönyörű volt, mintha Zayn-nel egy nászúton lennék.. Én ledőltem az ágyra, Zayn pedig jött utánam és ő is ledőlt végül. De miután ledőlt rögtön én jutottam eszébe, mert rám mászott és bámulta szemeimet a sötét gesztenye barna szemeivel. Nagyon szenvedélyes volt, de ezek ahogy jöttek úgy el is avultak mivel a telefonja csengését hallottuk megszólalni lentről. Ő már futott is azért...  nemsokára vissza is tért, de számomra nem öröm hírrel jött.:

-Perrie, el kell mennem de hamarosan jövök.

-De miért?

-Nem árulhatom el, na de megyek is!-Mondta, aztán egy csókkal el is búcsúzott tőlem.

A szomorú érzés megint el kapott, rájöttem ha Zayn-nek valami sürgős dolga van akkor mindig ilyen velem és ezzel nem tehetek semmit. A pillangók a hasamba az előbb még repkedtek  de most már nem. Valahogy azt képzeltem hogy várhatok itt még jó pár órát..ő nem fog jönni. Hiába hogy azt mondta, valahogy most nem tudtam benne megbízni, de nem is érdekelt hogy hova megy..most már nem. Lehet a jó választás mellett, állok...szakítok vele. Mikor ezt gondoltam, hasam görcsbe szorult..Ebből tudtam is hogy mégsem tehetem ezt meg, mert minden porcikám szereti Zayn-t. A mosolyát, a szeretetét, a vicceit, a testét. De valahogy még mindig azon a döntésemen voltam hogy szakítok vele ezért távoztam a házból hogy elmenjek a közös házunkba és összepakoljak. Mikor kimentem melegen felöltözve, tapasztaltam hogy eléggé szakad a hó, de ennek ellenére folytattam elhatározásom. Ahogy beleléptem a mély hóba észrevettem Zayn lábnyomait ami még elég friss volt. Valahogy el kapott a kíváncsiság hogy kövessem ezért ezt meg is tettem. 

A lámpák a hóeséstől épp hogy pislákoltak, nagyon lehangolt volt a táj, de egyben gyönyörű is.

Alig tudtam lépkedni de valahogy csak sikerült előrébb mennem. Sokáig voltam így lépkedve a havon, de a sétálás megérte mert halványan egy alakot láttam közeledni aki utána futott felém..Zayn volt az.

-Perrie hát te?-Nem azt mondtam hogy várj meg?

-Zayn..én..sza..szakítani akarok veled!-Mondtam sírva, úgy hogy Zayn karjaiban voltam.

-De...miért?

-Mert..úgy érzem hogy nem szeretsz.

-Jajj..Perrie, dehogynem számomra te vagy az-az angyal aki segít életben tartani, ha te nem lennél itt nekem nem tudnám hogy mit csinálnák.

-De..akkor miért mész el mindig?

-Perrie én csak...-Szakította félbe mondatát, közben letérdelt elém és egy sötétkék szív alakú dobozt nyújtott elő.

-Perrie szeretnél velem lenni egy életen át?-Nyitotta ki a dobozt amiben egy gyönyörű ékköves gyűrű volt, ekkor szemem elkezdett mosolyogni, az agyam pedig át állt "szeretlek Zayn-re" .

-Zayn...veled szeretnék lenni ma holnap és örökre!-Ugrottam nyakába, ő pedig kezemre húzta a gyűrűt és egy vad csókkal jutalmazott. Egyátalán nem bántam meg döntésem, rájöttem hogy ő szeret engem és csak ezért ment el..hogy megvegye nekem ezt a gyönyörű eljegyzési gyűrűt.

Chapter 1.

Chapter 1.:

Sziasztok, hát elérkezett ez a nap is hogy jut idő ennek a blognak az 1. része megírásához, elsősorban is bocsánatot kérünk azért hogy nem tegnap jött! Pedig tegnap akartuk megírni de ma iskolába kellett mennünk. Nagyon köszönjük a feliratkozókat és a szavazatokat amiket kaptunk, reméljük hogy tetszeni fog ez a rész!

Jó olvasást!

 ~Te mutattad meg nekem először,

hogy milyen mikor igazán hiányzik valaki..!~

Perrie szemszöge:

                                                                      December 21.

-Szívem!-Szólított meg Zayn, miközben én a kanapén ülve tv-tem.
-Igen?-Kérdeztem.
-El is felejtettem mondani hogy 1 hétre ki kell mennünk a fiúkkal Amerikába.-Jelentette ki, közben egy fekete bőröndöt gurított elő a háta mögül. 
-Már megint?...-Kérdeztem aggódva és hangom felemelve.
-Igen Perrie..értsd meg hogy muszáj elmennem!-Kiabálta nekem majd egy puszit nyomott homlokomra és távozott a házból, az ajtót becsapva.                                               

Szemeim rögtön könnybe lábadtak, szomorú lettem....szomorú..azért mert még soha nem beszélt így velem Zayn és hogy megint elmegy, pedig mindjárt itt a Karácsony a család és a szeretett ünnepe ami most nekem nem az lesz mert itt hagyott egyedül a nagy házban. Bánatom miatt felvettem magamra egy kabátot és egy sapkát majd kimentem a városba egyet sétálni. Út közben nagyon sok boldog és szerelmes emberrel találkoztam ami még jobban lehangolt. Nem értettem hogy miért csak én vagyok ilyen szomorú, hisz eddig senkit nem láttam aki nem mosolygott volna. Sétálásom közepette bementem egy gyönyörű kissé havas parkba. Ott épp nekem jött egy lány aki Jesy volt.
-Jajj bocsi!-Mondta még nem rám figyelve.
-Jajj semmi, amúgy..Szia Jesy!
-Hihi, micsoda véletlen!-Sziaa!-Kiáltott fel boldogan.
Ám a szomorúságom nem tudtam takarni mert Jesy ezt rögtön észrevette.
-Mi a bajod Perrie?
-Semmi!-Mondtam elszomorodva.
-De tudom hogy van valami, na gyere meghívlak egy kávéra és majd elárulod, oké?-Kérdezte vállamat ütögetve.
-Najó!-Mondtam egy aprócska mosoly kiséretével.
Jesy-vel egy nyitott kávézóba mentünk ahol  leültünk egy asztalhoz. Ő már rögtön sietett nekem kávét venni pedig most igazán nem kívántam azt. Mikor visszaért lerakta az asztalra a kávémat utána leült velem szembe és várta hogy elmondjam a szomorúságom okát.
-Szóval az történt hogy...Zayn már megint elutazik egy hétre, de úgy ment el hogy az utolsó pillanatban jelentette ezt ki, utána adott egy puszit és az ajtót becsapva távozott.
-Hát ez nem jó!-Mondta már ő is kissé lehangoltan.
Ahogy még így beszélgettünk elment mellettünk egy hosszú szőkésbarna hajú lány aki mosolyogva köszönt nekünk pedig mi nem ismerjük.

Elég zavarosan ment el mellettem mintha lenne egy titka amit fél elmondani nekem.De ez igazán engem nem is zavart de Jesy-t annál jobban mert mikor már messze volt ez a lány akkor Jesy vagy háromszor mondta nekem hogy nézzek hátra. Én nemértettem hogy miért de hátra néztem, még akkor sem értettem mire célozz de utána észrevettem a lényeget. Ez a lány egy kocsiból kiszálló fekete hajú férfit ölelgetett, aki mellesleg hasonlított egy emberre..mégpedig Zayn-re.
-Azonnal mennem kell!-Kiáltottam Jesy-nek majd haza futottam. Otthon elkezdtem keresni a mobilom, amikor megtaláltam elkezdtem tárcsázni Zayn-t. Sok idő elteltével fel is vette. De elég hevesen beszélt velem, mellé még elég keveset is.Abban a kis időben megkérdeztem hogy ő volt-e az a férfi de ezeket mind tagadta. Most már igazán nem is érdekelt ez az ügy mert egy kicsit azért megbízom Zayn-ben helyette inkább felmentem az emeletre a fürdőszobába zuhanyozni utána pedig álomba merülni.

                                                            December 25.

Ma Karácsony napja van de én még mindig szomorkodok Zayn miatt, de lassan már próbálok ebbe belenyugodni. Eddigi napjaim elég magányosan teltek....

*Este*

Mivel a mai nap sem csináltam valami jót, ezért gondoltam hogy hamar lezuhanyzok, úgy este 20:00 lehet. Miután kijöttem a zuhanyzóból azután felvettem egy melltartót és egy bugyit, majd elkezdtem megfésülni a hajam és leszedni a sminkem, közben lentről lépteket hallottam. Először nem voltam biztos abban hogy jól hallom-e de végül gondoltam hogy lemegyek megnézem hogy mi az. A lépcső felé halkan közeledtem, majd halkan is mentem le rajta, csak egy nyikorgás hallatszott abból hogy lejövök. Utána elmentem a karácsonyfa mellett és a kapcsoló felé vettem az irányt. Mikor odaértem azon nyomban fel is kapcsoltam azt. Az rögtön világosságot nyújtott a szobába. Én körülnézve tapasztaltam hogy ki van a házban.
-Zayn??.. -Kérdeztem ijedten és megmeredve tőle...

Blog információ

Sziasztok, ez egy új blog, ami Zayn és Perrie kapcsolatáról szól!

Blog nyitása: December 20.

Addig is iratkozzatok fel, nem fogjátok megbánni!<3